2013. május 9., csütörtök

1.rész Hülye pizza

A mai napom is egy átlagos napnak indult.Felkeltem a puha ágyamból és a fürdőszobába mentem.Megfürdöttem,majd a kiválasztott ruha darabokat felvettem.Lementem a konyhába ahol finom illatok csapták meg az orrom.
-Mit főztél,vagy sütöttél?
-Nutellás palacsintát.-fordult felém mosolyogva anya.Szépen leültem enni,majd amikor befejeztem elpakoltam magam után,majd megmostam a fogam.A telefonomért nyúltam és Betty-t tárcsáztam.
-Mizu Stell?
-Semmi különös.Elmegyünk a plázába?
-Aha.20 perc és nálatok leszek.-válaszolt és máris letette.Leültem az ágyamra,elővettem a laptopom és felnéztem twitterre.Semmi különös nem volt rajta ezért kiléptem és kikapcsoltam a gépem.Csengettek.Ez azt jelentette,hogy Betty megérkezett.
-Szia Betty.
-Szia.Hol van Stella?
-Megnézem.-ennyit hallottam a beszélgetésükből.,majd füleltem,de csak anya lépteit hallottam.Bezártam a szobám ajtaját (szokásom bezárni) és anyával találtam szembe magam.
-Kicsim odalent vár Betty.
-Rendben.-mondtam és lebattyogtam a lépcsőn.Betty már ott várt türelmetlenül.
-Végre,hogy itt vagy.
-Hát jahh...-mondtam nagyképűen.
-Te és az egód.
-Na menjünk.-"parancsoltam" mire válaszként kinyitotta az ajtót és kiment.Én is ugyanezt csináltam.
-Hova menjünk először?
-Kajálni.Éhen halok.
-Én annyira nem vagyok éhes.
-Mi volt a reggeli?
-Palacsinta.
-Óóóóóóó.....kár,hogy nem ettem nálatok.
-Nutellás palacsinta.-helyesbítettem.
-Utállak.-mondta nevetve.
-Én is te hülye.-vágtam oldalba,közbe pedig nevettem.

Megérkeztünk és a plázába elhaladtunk csomó butik előtt,majd megláttunk egy pizzériát.Odamentünk,majd Betty rendelt.
-Tényleg nem kérsz?
-Na jó...egy szalámisat kérek.-megkaptuk a rendelést,majd leültem volna egy asztalhoz amikor nekem jött egy srác és rám ömlött az innivalója,neki meg a pólója meg pizzás lett.
-Bocsi.-kértünk bocsánatot egyszerre.
-Mindjárt jövök!!!!-kiabált Betty.Hátranéztem,de ő már a lefordult.
-Ez meg?-motyogtam.

****

Betty ruhákat hozott.Belökött a mosdóba,majd a kezembe nyomta őket.Átöltöztem.Kimentem és csak lesett.
-Jól áll?
-Nem.Tökéletesen állt.
-Kössz.-felszedtem a cuccaimat,majd visszamentünk az asztalhoz.A göndör fiú még mindig ott volt.Felvett egy dzsekit a pizzás pólójára.
-Nagyon sajnálom.
-Semmi baj.
-Amúgy hogy hívnak?
-Harry.Harry Styles.
-És téged?
-Stella Johnson.Ő pedig a legjobb barátnőm Betty.
-Stella!Te itt vagy?
-Mondd,hogy nem ő.-suttogtam magamba.Megfordultam és megláttam...

(Remélem tetszett az 1.rész.Komizz és iratkozz fel.2 komi után folytatom. :) )

Stełł

Prológus

Sokan átlagos életet élnek és sokan nem.Vannak akiket utálnak,akiknek nincsenek barátai.Vannak stréberek akik a tanulásba temetkeznek és elzárják magukat a külvilágtól.Vannak akik szinte tökéletes életet élnek,majd egy pofont kapnak az élettől és egyből padlóra zuhannak.Vannak akiket csúfolnak,utálnak,kibeszélnek és mindig azt hajtogatják "Stay Strong".Akiknek nem segít senki.Akiknek meghalnak a szülei,akik elveszíti a legjobb barátjukat.Csomó ember van a földön,ami köztudott,de különböznek.Vannak beképzeltek,kedvesek,kétszínűek,jó tanulók,stréberek,kockák,fogyatékosak.És még napokig sorolhatnám a tulajdonságokat.Ezzel a jó pár sorral arra célzok,hogy mindenki egy egyéniség,mindenki más helyzetbe van.
Én átlagos életet éltem míg nem találkoztam Harry Styles-sal.Ő megváltoztatta az életem...majd egyszer csak beköszöntött a szerelem.Fájdalmak,pofonok,mosolyok...minden volt.De amikor valaki egy óriási hibát követ el az megbocsáthatatlan.Talán egyszer még meglehet bocsátani,ha van benned annyi erő.De mint mindenki tudja,hogy az ember megbocsát,s nem feled.Nagyon sok mindent éltem át.Nagyon sok nehéz pillanatomon a legjobb barátnőm Betty segített át...
Ha érdekel a történetem komizz és iratkozz fel.

Stełł